2017 februári könyvajánló

Ormos Mária: A Föld felfedezése és meghódítása

 

A hosszan elhúzódó „felfedezések kora” volt a legnagyobb szabású világméretű átalakulás kezdete az emberi világban. A „globalizálódás” ekkor kezdődött, és ettől kezdve szüntelen tart mind a mai napig. Az élet számos szépsége ekkoriban kezdett kibomlani, hála a különböző kultúrák megismerésének, és minden konfliktus, amely a mát gyötri, ebben a korban, és annak elsősorban „hódító” jellegében gyökerezett.

A felfedezések nélkül nincs gyarmati világ, a gyarmatok nélkül nincs dekolonizálás, és az utóbbi szerencsétlen, olykor elborzasztó végrehajtása nélkül nem alakul ki a mai világméretű káosz. Egyszóval, ha valaki bírálja a globális világ sötét oldalait, úgy szórja átkát a „felfedezőkre”, mert nélkülük nem indulhatott volna útjára az a folyamat, amely sajnálatos módon elvezetett a nagyhatalmi vetélkedéshez, majd a világháborúkhoz is. Mivel a hatalmi (nemritkán csak vélt) érdekek továbbra sem hunytak el, a hatalmak bármely diktátort vagy szervezetet készek voltak támogatni, aki vagy amely momentán szolgálni látszott érdekeiket, ám a lehető leggyorsabban elejtették, ha egy másik erő tűnt fel, és sokszor csak utólag értették meg, hogy nagyon rossz vásárt csináltak.


 


(a katalógushoz kattintson ide)


 

Irina Reyn: A cári hitves
 

Intelligens, lebilincselő történet a művészetről és a kiszámíthatatlan szeretetről. 
Két páratlan nő, két különleges világ.

A cári hitves két különböző korban élő nő életét mutatja be; egyikük története a jelenkor New Yorkjában játszódik, a másik nő pedig a tizennyolcadik századi Oroszországban él.

Tánya Kagan egy aukciósház becsüse New Yorkban, aki próbálja elbűvölni a vagyonos orosz milliárdosokat, hogy licitáljanak élete legnagyobb sikerével kecsegtető aukcióján, ahol a Szent Katalin-érdemrend kerül kalapács alá. Mindeközben próbálja megérteni férjének hirtelen és megmagyarázhatatlan távozását.

Megkérdőjeleződik a nyakék származásának mivolta, és egyre forróbbá válik a hangulat. A szerző elrepíti az olvasót Nagy Katalin világába, a nagyhatalmú cárnő életébe is, aki feltételezhetően a tulajdonosa volt a felbecsülhetetlen értékű érdemrendnek, s akinek fiatal lányként a származása miatt számos gonddal kellett megbirkóznia.



(a katalógushoz kattintson ide)


 

Pintér Zoltán: Vetkőző lelkek

 

Az élet tanításához régen sok bölcseletet írtak ún. szútra stílusban. Ennek a lényege az volt, hogy ha valamit hat szóval el lehet mondani, akkor csak ötöt mondott el. 
A hatodikra rá kellett találni. 
Hitték, hogy az élet csak így érthető meg. 
A Vetkőző lelkekben Gestalt-terapeutaként és magánemberként is egy „hatodik szó” nyomába indulok. Közben terápiás eseteim, irodalmi hőseim, saját életem meghatározó élményei elevenednek fel. 
Ahol a tanulásnál fontosabbá vált a kitanulás. 
A vetkőzés… 
Régi mintáink fellazítása, kigombolása, netán eldobása. 
Amikor lelki ruházatok nélkül találkozunk egymással… 
A sok-sok történetben saját érzéseid, dilemmáid, élethelyzeteid is szembe jöhetnek. 
Magaddal is találkozhatsz. 
Meg velem is. 
Hiszen a lélek kigombolkozásáról elmélkedve a terapeuta sem maradhat felöltözve.

 


(a katalógushoz kattintson ide)



Szántó György: A bölcső

 

Részlet a műből: A bölcső. 1. Havasok bámészkodtak be a muskátlis ablakon. A szobácskában bizonnyal nem mindennapi valami történik. Mert a széki havasok ezerarcúak. Közönyösek, gőgösek, résztvevők, komorak, nevetősek, kíváncsiak, titokzatosak, nagyképűek, fontoskodók. Így nézik a falvakat ezredéveken át, így láttatják magukat örökké, így mutatkozna meg kivételes órákban, avagy percekben évszakruháik tovaillanó színeiben. És ha bebámészkodnak a muskátlis ablakon egy kis szobácskába, ott bizonyára nem puliszkát, haricskát esznek a lúfők, nem is iszogatnak hümmögve, pipázgatva még csak nem is faricskálnak, hímezgetnek, szövögetnek végnélkül, hanem valami egyébnek kell ott történnie, a döngölt palló és a faragásokkal cifra mestergerenda között.

 


(a katalógushoz kattintson ide)


 

Gellér Katalin: A magyar szimbolizmus

 

A könyv a 19. század végén kialakuló új művészeti irányzat, a szimbolizmus magyarországi történetét vizsgálja. Részletesen bemutatja, melyek voltak az irányzat jellemző vonásai, és miképp jelent meg a szimbolizmus a magyar képzőművészetben is. Pontos képet kapunk arról, hogyan vélekedtek a hazai művészek és kritikusok róla, majd az egyes kiemelkedő magyar mesterek munkáiban hogyan mutatkozott meg hatása; olyan nagyszerű alkotók életművében találkozhatunk ugyanis szimbolista vonásokkal, mint Mednyánszky László, Csontváry Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Nagy Sándor, Körösfői-Kriesch Aladár vagy Rippl-Rónai József. Náluk is kiemelt témává vált – a szimbolizmus jelentős külföldi mestereihez hasonlóan – a mítoszok idézése, a halál misztériumának kutatása, az élet és a művészet forrásához és az életfához való zarándoklat, egy tökéletesebb világ utáni vágyódás, amelyek az irányzat legjellemzőbb vonásainak számítanak. A kor divatos életfilozófiái és misztikus tanai jelentős hatást gyakoroltak az ő alkotásaikra is, amelyekkel beírták nevüket a magyar művészettörténetbe.

 


(a katalógushoz kattintson ide)